Hőszigetelés kivitelezése és kereskedelme garanciával

A vákuumcsöves napkollektorok

Ez a napkollektor tipus a legújabb.  Nagy előnye a korábbi tipusokkal ellentétben, hogy hűvösebb időben, roszabb fényviszonyoknál is megfelelően működik. Jellemzője, hogy az abszorber körül kiszivattyúzák a levegőt, így nincs hőközvetítőközeg. Főbb szerkezeti egysége a vákuumcső, melyben rézcső helyezkedik el. A vákuum az összegyűjtött hőenergiát elszigeteli a környezettől, így az nem vész kárba. A rézcsőben alkoholos vízoldat található, mely 30 celsius fok felett forrni kezd. Ha felforrt, abból gőz keletkezik mely a hőátadó patronhoz áramlik, mely közvetlenül a gyűjtőcsőnek adja át hőmérsékletét, tehát a víz felmelegszik. A víz révén a hőátadó patron lehül, a gőzből újra alkoholos vizoldat lesz, mely visszajut a kiindulási ponthoz.

A fotovoltaikus rendszerek

Ennek a rendszernek a legkisebb eleme a fotovoltaikus cella, ezek összekapcsolásával modulokat képezünk, a cellák kapcsolatából fotovoltaikus mező jön létre.

Általánosan három fő tartozéka van: Akkumulátor, inveret, és szabályzó.

Cellákból három tipus ismert:

  • Monokristályos cellák: Fekete színüek, hatásfoka 16 %, előállítása, így az ára is magas.
  • Polikristályos cellák: Előállításuk egyszerűbb, és kevésbé költségigényes, így ára sem magas.  Hatásfoka 12%.
  • Vékonyréteg technológiás cellák: Előállítása egyszerűbb, és olcsóbb. Amorf sziliciumból készül, melyet műanyag hordozórétegre visznek fel.  Hatásfoka sajnos kevésnek montható, csak 8% érhető el.

Az időjárás viszontagságai miatt az összekapcsolt cellákat védőrétegek közé helyezik. A rendszert felülről üveg, alulról párazáró réteg borítja.

A legkülönbfélébb modelek is elérhetők, példáúl fényáteresztő, hajlékony rendszerek.

Más szempontból két csoportot képezhetünk:

  • Az elektromos rendszerbe bekapcsolt.
  • Az elektromos rendszertől függetlenül működő.

A szigetszerű rendszereket elsősorban ott alkalmazzák, ahol az elektromos hálózat nem kiépített, illetve annak kiépítése magas költségekkel járna. Ebben az esetben a fő részegységek: Az akkumulátor, mely az összegyűjtött energiát tárolja, a szabályzó pedig védi az akkumulátort a túlterheléstől.

A rendszer beépítése

A beépítés kétféleképpen lehetséges: Lehet addaitív, mely esetén a rendszer az épületburkolatától független, illetve lehet konstruktív, mely során a rendszer az épületburkolatával egy egységet képez.

Elhelyezésére az épület teteje a legalkalmasabb.  Ugyanis a napsugárzás az épület ezen pontját mindig éri, a dőlésszög pedig tetszés szerint állítható be.

Magas tetők esetében az additív megoldás problémákat vethet fel. Nem csak esztékiailag, hanem szerkezetileg is, ugyanis tömítési problémák jelentkezhetnek,ezért közkedveltek az integrált elemek.  A rendszer a lapos tetők esetében jó tájolással és dőlésszög beállításokkal a legegyszerűbben és hatékonyan hozható létre.

A rendszer rögzítésére két lehetőség nyílik:

  • Közvetlenül a teherhordó szerkezethez pontszerűen csatlakozó fém tartószerkezet: Közvetlenül fel tudja venni a nagy szélterhelést, viszont a sok áttörés a hőhídak miatt komplikált tetőszigetelést követel meg.
  • Ha a terhelések kisebbek, az úgynevezett rátett szerkezetet alkalmazzák. Itt a rögzítést a szerkezet önsúlya, vagy a leterhelő szigetelőréteg adja.

A falak, homlokzatok mentén alkalmazott rendszerek hatásfoka jóval alcsonyabb, mégis gyakran találkozhatunk ilyen megoldásokkal is. Lehet homlokzattól fügetlen előtéthély, de lehet a homlokzat része is. Ha burkolatként alkalmazzák, a napelemet táblás rendszerekben hordozóvázra rögzítik. Az átlátszó rendszereket a már fent említett módon rögzítik, a vezetékeket, huzalokat pedig rejtve vezetik el. 

Ezek a megoldások közül a legpraktikusabb talán az üvegtetőbe integrált rendszerek. Szépsége abban rejlik, hogy az épület áramellátását, fény és árnyékolás szabályzását együttesen valósítják meg.

A napelemek követelményei:

A rendszer meg kell hogy feleljen a határolószerkezetekhez támasztott követelményeknek. UV és korróziálló anyagokat kell alkalmazni, az elemek cseréje és karbantartása lehetőség szerint egyszerű legyen, továbbá oda kell figyelni az elektromos csatlakozások védelmére, a földelés meglétére, illetve a vízhatlanságra is.

A tájolás nagyon fontos, hiszen ez fogja a rendszer hatékonyságát befolyásolni. Az energia nagy része a nap direktsugárzásából származik, mely év – és napszak szerint folyamatosan változik. Mivel a nap járását követőrendszer költsége nem nyujtana annyi többletenergiát, hogy az megérje, így találni kell egy olyan tájolási pontot, ahol a lehető legtöbb energiát nyerjük. Ez pedig a déli fekvés, 45 fokos dőlésszöggel. Persze ez függ az épület adottságaitól is, számítást igényel.

Fontos szempont, hogy a rendszer árnyékmentes legyen, sok energia hiábavalóan veszhet el, ha egy faág, antenna, vagy bármi más a cellákra árnyékot vet.

Ökológia szempontból csak pozitívumot említhetünk. A környezet terhelése nélkül hozunk létre energiát, az energiaforrásunk megújuló, illetve a fosszilis energiahordozók felhasználását, ezáltal a környezet terhelést is csökkentjük vele.

Gazdaságossági szempontból a rendszer megtérülési ideje elég hosszú évekbe telik. A technológia fejlődésével biztosak lehetünk azonban abban, hogy a rendszer ára csökkenni fog, hatékonysága nő, több energiát nyerünk rövidebb idő alatt, amely az egyre emelkedő energiaárak mellett garantált megtérülést fog jelenteni.

Az energiatakarékos házak

Autonóm házak

Jellemzőjük, hogy ezek a házak semmilyennemű külső energiát nem kapnak, illetve fosszilis energiahordozót sem használnak fel.

A passzív házak

Elve, hogy a kifelé irányuló hőveszteséget a lehető legkisebbre csökkentjük, míg a kintről származó energiát a lehető legjobban kiaknázzuk. Fűtési, illetve hűtési rendszereket egyaltáln nem alkalmaznak benne, hanem a nap, illetve a föld hőenergiáját használják fel.

Ahhoz azonban, hogy a passzívházat megvalósítsák a következő feltételeknek kell teljesülni:

  • Megfelelő építési terület kiválasztása, a leg kedvezőbb a széltől védett déli fekvés.
  • A jó tájolás kulcsfontossággal bír, a határolószerkezetek 50% délen kell hogy feküdjön.
  • Az épülethatároló elemek hőszigetelésére nagy gondot kell fordítani. Ez elérhető különleges falazóelemek alkalmazásával, mint például az áttetsző, levegőréteggel rendelkező falszerkezet.
  • A tervezésnél nagy gondot kell fordítani a légtömörségre, a szellőztetőrendszert a passzívházhoz kell illeszteni.
  • A melegvíz csővezetékeket szigetelni szükséges , és a lehető legrövidebb úton kell elvezetni.
  • A házban felhasznált elektromos eszközöknek energiatakarékosnak kell lenniük.
  • A napenergiából származó energiát a lehető legjobban ki kell használni, tárolni.
  • A geotermikus hőmérsékletet hazánk jó adottságai miatt szinte mindenütt kiaknázható. A föld alatt 1 km-enkét 30 celsiusfokkal emelkedik a hőmérséklet. A hőmérsékletet a kőzetek geotermikus hőmérsékletétől származik. Ezt a hőmennyiséget hőszivattyú segítségével aknázhatjuk ki. Működési elve, hogy az alacsonyabb hőmérsékletű környezetből hőt von el, majd meghatározott hőmérsékletre emeli azt, amely a fűtésre alkalmassá válik.  Ez a módszer évszaktól, időjárástól, napszaktól függetlenül bármikor használható.

 

A hőszivattyúkat a következőképpen tudjuk csoportosítani:

  • Talajkollektoros rendszer: Ennél a rendszernél a talajban több száz méteres PVC csőben elhelyezett rézcsöveket helyeznek el, 1-2 méteres mélységben. Hatásfoka a talaj tulajdonságaitól és nedvességtartalmától függ.
  • Talajszondás rendszer: Ennél a rendszernél a talajban lyukakat fúrnak, ebbe helyezik el a speciális szondát, melyben folyadék cirkulál.
  • Masszív abszorber: Lényege, hogy a falban műanyag csővezetékrendszert fektetnek. Működési elve megegyezik a talajkollektoros rendszerrel, és mivel a betonfal jól vezeti a hőt, tömege nagy, tehát képes hőtárolásra ez az elv itt is beválik.