Hőszigetelés kivitelezése és kereskedelme garanciával

Lapostető szigetelése

A legtöbb épület magastetővel van fedve, de gyakran előfordulnak hasznosított, terasz, zöld tetők is.

A nem hasznosított tetők az egyenes rétegrendű tetők esetében a hőszigetelőréteg az esővízszigetelése alatt helyezkedik el.

Rétegrendje:

  • Leterhelő, védőréteg,
  • Elválasztóréteg,
  • Esővízszigetelés,
  • Páranyomás kiegyenlítőréteg,
  • Hőszigetelés réteg,
  • Párafékező réteg,
  • Felületkiegyenlítő,
  • Teherviselő födém,
  • Felületképzés.

Az esővizszigetelő leterhelőrétege készülhet szemcsés kavicsbol felhordott, betonlapokból kialakított, illetve szokták e két megoldást kombinálni is. Azt, hogy a lterheléshez milyen anyagot alkalmazunk, és milyen mennyiségben, a ház méretei, és a szélterhelés határozza meg.  Egy meghatározott magasságon túl mindig betonleterhelést alkalmaznak. A mechanikai behatásoktól, illetve az Uv sugárzástól, az intenzív napsütéstől a vastag rétegek védik az esővízszigetelést. Ez a nyári melegben előnyös, hiszen ez csökkenti a szerkezet hőterhelését. Érdemes azonban a kavicsterhelésre odafigyelni, hiszen könnyen elgyomosodhat.

Tetőfelújítás során nem mindig van lehetőség leterhelés készítésre, hiszen a tetőszerkezet teherbírása nem mindig elegendő ehhez. Ilyenkor ragasztják az esővízszigetelést, néhány esetben mechanikailag rögzítik, itt a védelmet a parazúzalékkal bevont bitumenes lemezek, vagy pedig az időjárás viszontagságainak ellenálló műanyaglemezek adják.

Az esővízszigetelést műanyaggal kombinált bitumenlapok, lágy PVC, vagy pedig műkaucsuk lemezek alkotják. A felhasznált anyagtól függően építik be. Lehet ez ragasztás, olvasztás, vulkanizálás hegesztés, és egyéb megoldás is. A műkaucsuk és műanyag lemezk egyrétegben kerülnek elhelyezésre, míg a bitumenlemezek legalább kétrégeben, felhelyezés után forró levegő segítségével lesznek folytonosítva.

Rögzítésük ezután a már említett módon leterheléssel, mechanikai rögzítéssel, vagy ragasztással történik. Ezeket azonban tervezés előz meg, mely komoly szabályokat vesz figyelembe.

A páranyomást kiegyenlítő réteg akkor játszik nagyon fontos szerepet, ha a tető nehezebb leterhelőréteg nélkül épült, és a nyári melegben a napsugárzás miatt az építkezés során az építőanyagban maradt nedvesség párává válik, s nyomása révén egy idő elteltével károsítja a ragasztott esővízszigetelést. A folyamat elején csak hólyagosodás látható, majd később hullámosdást észlelünk, mely aztán repedéssel végződik.

Abban az esetben, ha szigetelőanyagként kőzetgyapotot alkalmaztak, akkor ez réteg elhagyható, de az összegyűlt párát el kell vezetnünk, azaz szellőztetőket kell beiktatni.

A páranyomást kiegyenlítő réteg egyébként lehet szigeteléssel együtt, ebben az esetben gyárilag vonják ezt a réteget a szigetelőanyagra, vagy pedig lehet szigeteléstől független műanyagfilclemez.

A hőhidak csökkentése miatt a szigetelőrétegek fektetett táblákban hézagcserével készülnek, így az egymásfelett lévő szigetelőtáblák csatlakozásai nem fognak egybeesni. Ez az anyag nyomásálló, expandált polisztirol, vagy pedig kőzetgyapot. Ám  ebben az esetben még a jóminőségű hőszigetelőanyagokat alkalmazva is, legalább 15 cm vastagságra van szükség a megfelelő hatás eléréséhez, hiszen könnyűbetonból nem lehet ezen szigetelőréteget elkészíteni. A vízzel kapcsolatban álló anyagokat egyébként sem szerencsés itt alkalmaznunk, hiszen az egyenes rétegrendel rendelkező tető a páradiffúziós jelenségekre kényes, az építkezéssel bevitt nedvesség nagy része nem fog tudni eltávozni, félő, hogy a szigetelőréteg át fog nedvesedni.

Kulcsfontossággal bír a páraelzáró réteg, ugyanis ha ennek megválasztásában, tervezésében hibázunk, az komoly következményeket fog maga után vonni. Ennek oka, hogy a belső térből a szerkezetbe került pára felfelé nem fog tudni eltávozni, vagy ha igen, csak korlátoltan, így valószínűleg át fog nedvesedni a szigetelőanyag. A réteg fajtáját tehát az esővízszigetelés páradiffúziós ellenállásához mérten kell kiválasztanunk. Ha a csapadékszigetelést bitumenes lemezekkel oldották meg, akkor ahhoz általában alufóliával bevont bitumeneslemezeket alkalmaznak. A műanyageredetű szigeteléshez általában hozzávaló páraelzáróréteget is adnak.

Fordított rétegrendű tetők

A fordított rétegrendű lapostető ötlete Amerikából ered, melyhez extrudált polisztirolhabot alkalmaztak, ott már a 40’-es években ismert volt. Európai térhódítása a 60’-as évek végén kezdődött meg, míg hazánkban csak a 90’-es években kezdett elterjedni.

Az extrudált polisztirolhab olyan tulajdonságokkal rendelkezik, melyek ellenállóvá teszik az időjárás viszontagságaival szemben, így a szigetelőanyag védelmére nem kell gondot fordítanunk. Az, hogy az anyag extrudált azt jelenti, hogy szerkezeti szempontból zártcellás, felülete sima. További pozitív tulajdonsága, hogy igen jó a hőszigetelési képessége, fagyásveszély nem fenyegeti, igen hosszú élettartam, jelentő páradiffúziós ellenállás, rugalmas, ugyanakkor nagy szilárdságú, vízálló, és mérete az idő múlásával nem változik.

A fordított rétegrend felépítése

Ebben az esetben a szigetelőanyag az esőszigetelés felett helyezkedik el.

Felépítése:

  • Terhelőréteg,
  • Textil védőréteg,
  • Egyrétegű extrudált polisztirol zigetelés,
  • Bizonyos esetekben elválasztóréteg,
  • Esővízszigetelés,
  • Felületkiegyenlítés,
  • Lejtést képző réteg,
  • A terhet hordó födém,
  • Felületkiképzés.

A leterhelőréteg feladata, hogy meggátolja a szélszívást, a hőszigetelőtáblák felúszását.  A szennyeződés elkerülése miatt, és a csapadékvíz gyorselvezetése végett ajánlatos polisztirolhabpapucsokat a terhelő betonlapok csatlakozásainál a sarkokban elhelyezni.

A textil védőréteg feladata, hogy a csapadékkal bejutó szennyeződésektől, és az intenzív napsütéstől megóvja a szigetelést.

Ezt a fajta szigetelést mindig egyrétegben helyezik el, mert ha több rétegben készítenék, folyadékréteg rekedne meg a rétegek között, melynek páradiffúziós ellenállása elrontaná a szigetelés hatását.

Fektetés során 20 cm-es átlapolást alkalmaznak, és a polisztirollapokat mindig kötésben rakják.  A nyílászáróknál, éleknél, sarkoknál külön leterhelést alkalmaznak, hogy a felúszást és a szélszívást megakadályozzák.  Ide általában betonlapokat helyeznek el.

A külsővízelvezetésű lapostetők esetében oda kell figyelnünk a nagyobb terhelésre, itt esetleg ragasztást, mechanikai rögzítés alkalmazása is indokolt, a hőszigetelőanyag látszó éleit pedig óvnunk kell az UV sugaraktól.

Az esővízszigeteléshez a már fennt említett anyagokat használják. Kialakításánál számba kell venni, hogy lejtése legyen, gödrösségét pedig el kell kerülnünk, hiszen a gödrök a csapadékban lévő apróbb szennyeződéseket, és a csapadékelvezetését is gátolnák. A szigetelés rögzítésére nincs szükség, a tetőszéleken azonban néhány esetben ésszerű rögzíteni.  Az esővízszigetelés védelme a többi réteg miatt megoldott.

Ha a kivitelezés megfelelően történt, akkor nincs szükség páravédelmi rétegek alkalmazására.

Általános kivitelezési hibák

 

  • A víz megáll a tetőn, hibás lejtés kialakítás.
  • Nem megfelelően megválasztott szigetelőanyag.
  • Nem megfelelően megválasztott esővízszigetelés.
  • Tetőbeázás.
  • Hibás falszegély.
  • Az esővízszigetelés elhúzódása.
  • Hibás leterhelés.
  • Növényzet megtelepedése.

A hasznosított tetők

A terasztetők

Ezek a tetők lehetnek fordított rétegrendűek, vagy egyenes rétegrendűek. Ha viszont a terasz lapburkolású, akkor az egyenes rétegrendet szokás alkalmazni.

A rétegrend a következőképpen alakul:

  • Ragasztott burkolat,
  • Kent csapadékvízszigetelés,
  • Betonaljzat,
  • Felületszivárgó réteg,
  • Esővízszigetelés,
  • Hőszigetelés lejtő réteggel,
  • Párazáró réteg,
  • Felületképző

A másodlagos esővízszigetelés feladata, hogy megakadályozza a bejutóvíz betonaljzathoz való jutását. Ha mégis eljut a víz odáig, akkor a felületszivárgó réteg azt kivezeti a rétegből, ráadásul ez a réteg a páranyomást is szabályozza.

Az esővízszigetelés lejtése függ a szigetelés anyagától. Általában 1-2 % között. A burkolat lejtését az aljzatbeton változó vastagságával csökkenthetjük.

Hogyan képzik a ragasztott burkolatot?

A lapburkolat és a jó  6 cm vastag betonaljzat dilatálása 3 méterenként ajánlott. A fuga mélysége az aljzatbeton vastagságának háromnegyede. A dilatáció a dilatációs laphézag alá essék, legalább 8mm-nek kell lennie. A kivágott hézagokat ki kell tisztítani, majd a hézagokat a hézagolómasszával összeférő alapozóval kell kezelni, hogy a hézagoló hosszútávon se váljon el.  A dilatációt rugalmas tömítéssel, és kittel kell kitöltenünk.

A szegély, és burkolat csatlakozások legyenek rugalmasak, a ragasztónak is rugalmasnak kell lennie.

A burkolat legyen fagyálló, jóminőségű mérettartós vízfelvétel nélküli.

Lehet azonban a burkolólapok helyett más burkolatokat is alkalmazni. Alkalmazhatunk rugalmas ágyazatban térkövet, burkolólapokat. Ám ebben az esetben az esővízszigetelés felett elálasztóréteget fektetnek le, majd erre zúzott kőágyat hordanak fel, ebbe kerül a térkő, majd tömörítik.

Ez a megoldás kedvez a csapadékelvezetésnek, hiszen a zúzottkőágyon gyorsan átjut a víz, így teljesen síkfelület kialakítása is lehetséges.

Általános kivitelezési hibák a terasztetők esetében

  • Fordított rétegrend esetén rossz hőszigetelés alkalmazása.
  • Nem megfelelő burkolóelemek alkalmazása.
  • Növényzet felbukkanása a tetőn.
  • Hiba a dilatálásban.

Zöldtetők

A zöldtetőkkel az építés által elfoglalt zöldterület egy része visszanyerhető. Ez a megoldás a városokban - ahol kevés a zöld terület-  egyre nagyobb népszerűséget élvez. Manapság már sok ilyen terasz készül, egyre több növénnyel, és nem csak köz, hanem családiházak is egyre gyakoribbak.

Ne ugy képzeljük el a zöldtetőt, mint egy lapostetőt, melynek felületére földet hordunk. Ez a megoldás egy „élő” tetőszerkezet, melynek valamennyi tulajdonsága, mint hangelnyelés, hőátbocsátási tényező, hőcsillapítása, az évszakok váltakozásával és a növények állapotával együtt folyamatosan változik.

Pozitív tulajdonságai

  • A tető hasznosítva van,
  • A növényzet megköti a levegőben lévő szennyeződést, tehát mint egy szűrű funkcionál, illetve pótolja az oxigénhiányt is.
  • Magában tartja a csapadékot, a vízelvezetőrendszer nincs túlterhelve.
  • A növények révén jobb a tető hanggátlása.
  • Az anyagok élettartalma hosszab, mivel a szigetelőrétegek hőmozgása kevesebb, így nem keletkezik az anyagokban feszültség, hosszab a szigetelés élettartalma.
  • A növények védik a szigetelőréteget a fagykártól, a szélszívástól az UV sugárzástól és az intenzív felmelegedéstől.
  • A  zöldtetők nedvesítik a levegőt, ezért a klímát a nyári időszakban jelentősen javítják.

A zöldtetők esetében a növényzet fajtája szerint két fajtát különböztetünk meg; lehet extenzív és intenzív.

Az extenzív zöldtető növényzete  alacsony tápanyagigényű, száras, évelő növényzet, a kártevőkkel szemben ellenálló.  Az ületőközeg megközelítőleg 10 cm, tömege így csekély, de hőszigetelésről gondoskodnunk kell, nem igényel azonban folytonos öntözést, gondozást.

Az intenzív zöldetőt növényzete talajközeli növényzet. Például gyep, facsemeték, kisebb bokrok. A kártevőkkel szempen szintén ellenállónak kell lennie,tűrniük kell a napsugárzást, és állniuk kell a téli időjárást is, tápanyagigényük nem lehet magas.

Az ültetőközeg általában legalább 30 cm, de méteres méretet is elérhet, ezért tömege igen nagy, így a teherhordó szerkezet tervezésénél ezt figyelembe kell vennünk. Az extenzív zöldtetővel ellentétben, az intenzív zöldtető folyamatos gondozást, öntözést igényel. Itt sem hagyható el a hőszigetelés – csak nagyon kivételes esetben - , a szigetelőréteg vastagságát az ültetőközeg vastagsága határozza meg.

A zöldtetők rétegrendje

Készülhet egyenes és fordított rétegrendben is. Mégis megállapítható, hogy az egyenes rétegrendet inkább az extenzív megoldásnál alkalmazzák. A fordított rétegrend azonban mind az intenzív, mind az extenzív megoldáshoz ideális.

Az intenzív zöldtető rétegrendje

  • Növényzet,
  • Ültetőközeg,
  • Elválasztóréteg,
  • Szivárgóréteg,
  • Szűrőréteg,
  • Hőszigetelőréteg,
  • Esővízszigetelés,
  • Lejtést adó réteg,
  • Teherhordó födémszerkezet.

Az extenzív zöldtető rétegrendje

  • Növényzet,
  • Ültetőközeg,
  • Szűrőréteg,
  • Szivárgóréteg,
  • Esővízszigetelés,
  • Hőszigetelőréteg,
  • Párazáróréteg,
  • Lejtéstképző réteg,
  • Teherhordó födémszerkezet.

Az ültetőközeg általában egy keverék, mely tartalmaz természetes és mesterséges anyagokat is. Ez az anyag hosszú időm át tápanyagot és nedvességet nyújt a növényeknek. A szerkezet stabilitásának érdekében az ültetőközegbe zúzalékot kevernek. Elvárás, hogy az ültetőközegben idegen növényi eredetű részek, magok ne legyenek, hiszen az gyomosodáshoz vezet, emellett talajtani kövtelményeket teljesítenie kell.

A szivárgóréteg feladata:

  • Elválasztja a kertészeti elemeket a tetőszigetelésől.
  • Anyaga időjárás és fagyálló, környezetbarát, alak és formatartó, a növényekkel összeférhető.
  • Az öntöző és csapadékvíz elvezetése, ugyanakkor a növényeknek szükséges vizet megtartja.
  • Szellőzteti az ültetőközeget.

Azt, hogy milyen szivárgóréteget alkalmaznak, az ültetőközeg vastagsága, a növényzet, a tető lejtése, a gondozás módja határozza meg. Ezek szerint lehet szivárgópaplan, szivárgófilc, préselt szivárgóréteg.

Az esővízszigetelés mindig vízhatlan, kiválaszásánál érdemes figyelembevenni, hogy a gyökreknek ellenálljon, ha ez nem megoldható, gyökérállóréteget kell elhelyeznünk.

Az elválasztóréteg feladata:

  • A nem összeférhető rétegek elválasztása.
  • A csapadékvíz szennyeződéseinek kiszűrése.
  • Mechanikai behatások elleni védelem.

A hőszigetelőrétegnek terhelésállónak, korhadásmentesnek, méret és alaktartónak kell lennie. Ezért extrudált polisztirolhabot, vagy pedig poliuretán habot használnak.

Egyenes rétegrend esetében be kell építeni a párazáróréteget, melynek anyagát a szerkezethez megfelelően kell megválasztanunk.

Tervezéskor a rétegek ismerte alapján páratechnikai és hőtechnikai mérséket kell végeznünk. A zöltetőt egyhéjú melegtetőnek tekinthetjük, melynek valamennyirétege szigetelőképességgel bír.  A páradiffúziós ellenőrzések során figyelembe kell vennünk, hogy a tető szélén megközelítőleg 50 cm –es sávon elhelyezett kőzúzaléksáv révén levegőösszeköttetés jelentkezik, így a páranyomás kiegyenlítődik.